Datura

Először is a város nem létezik, csak én találtam ki a magam és mások szórakoztatására.

Tartalom (avagy mit találsz itt):
- Datura története
- A Nesdin család
- A környék

Egy kisváros Washington államban, Seattle és Portland között. Alapítása megközelítőleg az 1870-es évekre tehető, mikor a Nesdin család itt építette fel vidéki kúriáját. Seattle vonzotta az embereket, de nem mindenki akart letelepedni a nagyvárosban, így Datura szépen, lassan fejlődésnek indult, és a századfordulóra faluvá, majd a második világháború végére kisvárossá nőtte ki magát.
Jelentéktelen településnek számított. A közeli nagyvárosok vonzása nélkül képtelen lett volna fenntartani önmagát. Az 1961-ben kitört tűzvész pedig végképp a pusztulás felé sodorta a városkát. Sanyarú, szenvedésekben teljes két év várt az itt lakókra. A Nesdin-kúria, a városháza, a templom és a legfontosabb épületek mind hamuvá váltak, vagy életveszélyessé. Az újjáépítés milliókba került, amire a városnak nem futotta volna.
Elindult a kivándorlás.
Ám 1963-ban egy rejtélyes idegen jelent meg a városban, és minden pénzét annak újjáépítésébe fektette. Ő volt Ronald Nesdin, az egykori alapítócsalád utolsó leszármazottja (A tűzben az itt élő Nesdin ág kihalt). Hatalmas vagyonának köszönhetően felélesztette a várost, kicsinyke ipart telepített be, s családja a legbefolyásosabbá vált Datura közéletében.
Ronald Nesdin-nek titkos tervei voltak ősei városával, hiszen édes titkot őrizgetett. A Nesdin család évszázadok óta vámpírvérrel fertőzött családnak számított, tehát gyakran előfordult, hogy a gyermekek vámpíroknak születtek. (Bővebben >>> Karakterfajták: Vámpírok)
Ha eme védelem vagy éppen veszély nem vonzotta a többi természetfeletti lényt, akkor semmi se. Datura jól eldugott helynek számított, tökéletes menedéknek a többi ember számára, kik titkot őriztek. Tündérek, látók (vagy más néven jósok), vámpírok, őrzők és szellemidézők költöztek a városba. Most pedig próbálnak megélni egymás mellett. Kisebb, nagyobb sikerekkel…

A Nesdin család:
Datura alapítói, de történetük egészen az 1600-as évekig nyúlik vissza. Az akkori Angliából származnak az első feljegyzések Nesdinékről. Adalbert Nesdin 1602 nyarán ismerkedett meg Victoriával, a felettébb kihívó, szépséges nővel, aki vámpír volt. Becsvágyó, hiú és öntelt nő, aki természetesen mindent megtett azért, hogy Adalbert kegyeibe férkőzzön. A próbálkozásokat siker koronázta, fél év sem telt bele, és Victoria a Nesdin család tagjává vált. A gyermekáldás sem váratott sokáig, egy szépséges leányzó és egy eleven fiúcska gyarapította a családot. De ekkor kezdődtek el a gondok, kiderült, hogy Victoria nem az, akinek mondta magát.
Adalbert Nesdin viszont kitartott a nő mellett, nem hitt a pletykáknak, míg ki nem derült, hogy lánya és fia is különböznek a legtöbb gyermektől. A vámpírság alapvető jelei mutatkoztak rajtuk ( mint például az agresszivitás vér láttán, vérivás, harapdálás). A tudatlan Adalbert nem akarta elhinni azt, amit feleségétől hallott, aki mindent elmesélt a világról, melyben éltek. A férfi nem bírta a sokkot, megőrült, majd évek múltán szívinfarktusban meghalt.
A Nesdin család pedig szépen, lassan felemelkedett. A nemzedékeket kísérő átok pedig folyton ott lebegett a fejük felett, sosem lehetett tudni, hogy melyik gyermek születik vámpírnak.
A Nesdin családnak fontos mérföldkövét jelentette Datura megalapítása, első székhelyük felépítése. 1870-ben a negyven éves Friedrich Nesdin beköltözött vidéki kúriájába, hogy kikísérletezze a családját sújtó átok ellenszerét. Első gyermeke ugyanis vámpírnak született, akivel később maga az apa végzett. Nem akart egy vérszomjas gyermeket. (A családi krónika sok sötét foltot őrzött meg a család életéből, köztük az első Nesdin lány [Adalbert és Victoria lánya] halhatatlanná változását és eltűnését. De szóltak történetek gyilkosokról, pszichopatákról, akik mind vámpírnak születettek. És mégis fennmaradt a Nesdin család neve, vagyona, híre.
Friedrich Nesdin nem járt sikerrel kutatásait illetőn. Második házasságából két fia született, az egyik vámpír volt a másik ember. Vámpírfiát, Alfons Nesdint kitagadta, elűzte. A fiú életben maradt, családot alapított, s gyermeke is született, Ronald Nesdin. Alfons nem érezte magát megbántva apja bánásmódja miatt, ő örült neki, hogy ezzel megtapasztalhatja az életét, a vámpírságot. Minden kötél elszakadt, ami a régi életmódhoz, a teljes némasághoz fűzte. Alfons apja megtiltotta, hogy bárki is beszéljen a család génjeiben lappangó fertőzésről, de Alfons ezt felvállalta, fiát is e szerint tanította, aki kivételesen nem vámpírnak született. Így hát az 1961-ben kitört tűzvészről hírt szerezvén úgy döntött meglátogatja őseit, de nem számított rá, hogy ők is odalettek. A Nesdin család már-már a kihalás szélére került. Egyedül Ronald Nesdin élt, az ő apja is meghalt, nem is beszélve unokatestvéreiről, nagybátyáról, nagyapjáról, akiket soha nem is ismert. Az egyetlen szóba jöhető rokona pedig évszázadokkal ezelőtt eltűnt a család szeme elől, és talán már-már el is felejtették nevét.
Ronald Nesdin újjáépítette ősei városát, és letelepedett a városban, majd családot alapított. Fiának két gyermeke született, egy fiú és egy kislány, majd egy napon hirtelen eltűnt, és maga Ronald Nesdin se tudta, hogy hova lett fia. Rákényszerült arra, hogy ő és veje nevelje fel unokáit, akikről igen hamar kiderült, hogy szintén vámpírok.
És elérkeztünk a jelenhez. Ronald Nesdin, az idős nagypapa egyengeti unokái útját, próbálja fenntartani a látszatott, de nem könnyű, ha az ember a város legbefolyásosabb személye.

Folyt.köv.