Karakterfajták

Vámpírok

Nem csillognak, nem bírják a napot huzamosabb ideig, irtóznak a szenteltvíztől, a fokhagyma sincs jó hatással rájuk, a karó a szívbe azonnali halált okoz nekik, és nem változnak denevérré, a sima étel is megteszi a számukra, nem alszanak koporsóban. Vért minimum hetente kell inniuk, másként legyengülnek.
Egy vámpír pont úgy néz ki, mint a legtöbb ember. A szemfogaik nem hegyesek, szemük nem karikás, fáradtnak se néznek ki, szóval átlagos emberek. A napfényt – mint említettem – nem bírják huzamosabb ideig, egy idő után elkezdenek „égni”(De nem gyulladnak lángra!), ami azt jelenti, hogy furcsa, sötét foltok jelennek meg a bőrükön (legtöbbször kézen, karon). A legerősebb vámpírok ilyen égés nélkül maximum négy órát bírnak ki a napon, és a vámpír erejétől függően csökken ez az idő. Az égés fájdalmas, ha egy vámpír megégett, akkor vért kell innia a regenerálódáshoz. Egy nagyon gyenge vámpír számára a napfény halálos is lehet. (Közvetlen napfényről beszélünk, árnyékban természetesen tovább bírják.)

Hogyan válhat az ember vámpírrá?
Kétféle módon.
1) Harapással: bármilyen idős is legyen az ember, ha túléli az átváltozást, akkor vámpír lehet. Harapás esetén viszont kitétel, hogy az alany szíve leáll, és egyúttal meg is hal. Pár óra után viszont ismét elkezd dobogni a szív, az alany felébred, és immáron vámpír. (Az orvosok tetszhalottnak hívják az ilyen eseteket.) Tehát miután az ember meghalt, felébredt, akkor feltétlenül vért kell innia. Ilyenkor a vérszomj hatalmas, mert ha nem isznak vért, akkor tényleg meghalhatnak. (kb egy nap áll rendelkezésükre, míg be nem áll a tényleges halál).
Egy frissen átváltozott vámpírnak minden perc a napfényen egyenlő a kínok kínjával. Évekbe telik, mire bármennyi időt is kibírnak a napfényen, és vért is naponta/kétnaponta kell inniuk. Ez az időtartam nagyjából tíz év, attól függően, hogy milyen idős embert változtattak át. Egy fiatal test nagyon gyorsan átáll a vámpírlétre, a középkorosztálynál változó (van akinek könnyebb, van akinek nehezebb), az idősebbek pedig (ötven év felett) nehezen élik túl ezt az időszakot, a legtöbb meghal.
2) Születéssel: A vámpírok is emberek, ők is szaporodhatnak. Egy vámpír-vámpír kapcsolatból legtöbbször vámpír születhet, de egy vámpír-ember(legyen az varázserejű vagy sem) párrostásból már nem biztos, hogy vámpír születik, DE a későbbi ágakon előfordulhat vámpír gyermek, még nemzedékek után is. Ezek a családok vámpírvérrel fertőzöttek, sokkal érzékenyebbek a mágikus jegyekre, mint pl varázslás, jóslás, tündérek jelenléte. A vámpírvér viszont kizárja a család tagjai között esetlegesen felbukkanható jósokat, tündéreket és minden más mágikus lényt.

Halhatatlanság/kor:
Bárhogy is legyen valaki vámpír, azt tudni kell, hogy ők se halhatatlanok azonnal. Sőt, a legtöbbnek nem is sikerül elérnie ezt az állapotot. De igaz, ami igaz, a vámpírok egy bizonyos kor után lassabban öregednek. Ez az időszak rendszerint a tizennyolcadik év betöltése után következik be, és egészen harminc éves korig tart. Ebben az időszakban mintegy megállnak az öregedésben, így sokkal fiatalabbnak néznek ki, mint a korosztályuk többi tagjai. A harmincadik év betöltése után nagyjából minden visszaáll a rendes kerékvágásban, emberi mértékben öregednek, de a lelassulás miatt még mindig fiatalabbnak tűnnek. (Lévén lehet egy vámpír negyven éves is, ha a tizenkilenc-harminc között keveset öregedtek.)
A halhatatlanság elérése ritka, nehéz és veszélyes küldetés. Egy vámpír akkor változhat halhatatlanná, ha hét embert átváltoztatott, azok véréből ivott az átváltozás előtt és után, továbbá ehhez még hozzájön három, különböző tündér vére, egy nagyhatalmú jós feláldozása telihold idején, és minimum három éves önmegtartóztatás a fénytől, tehát a vámpír egyszer sem mehet ki nappal, nehogy fény érje. (Ha egy vámpír ugyanis sokáig nem megy fényre, akkor a bőre elefántcsont fehérré válik, haja kifakul, szeme színe nagyon világosszürke lesz.)
Ha mindez teljesül, akkor válhat halhatatlanná egy vámpír. A három év elzárkózás utáni telihold idején hét ember halála adja meg a teljes kortalanságot, de a vámpír nem ihat a vérükből, másként  kezdhet mindent előröl. (Fontos: a vámpírok a vér láttán vérre vágynak, még ha nem is olyan rég ettek, akkor is. Nehezen tudják megállni, hogy ne veszítsék el a fejüket, csak a leggyakorlottabb, legrutinosabbaknak megy igazán.)

Képességeik:
Természetesen, mint minden természetfeletti lénynek, nekik is vannak különleges képességeik, amik megkülönböztetik őket a többiektől. (A fentebb leírtakat, mint pl a kor lelassulása tizennyolc és harminc év között.)
Kifinomult érzékelés (tapintás, ízlelés, szaglás, hallás, látás). Fizikailag jobb állóképességgel rendelkeznek, mint bárki más, és ehhez nem is kell nagy erőket kifejteniük. Jobb az eszük, több dolgot tudnak egyszerre megjegyezni, ezért jobb tanulók is az iskolában.

A Vér:
Legyen az állati vagy emberi, nekik vérre van szükségük, ahhoz, hogy nappal is kinn lehessenek, illetve, ha tényleg hetekig nem isznak vért, akkor hirtelen öregedni kezdenek. Nem drasztikus módon, de például a lelassulás idején (mikor lassabban öregednek), akkor bizony ez a változás egyik napról a másikra kialakulhat, és nehezen fordítható vissza. Ha pedig egy vámpír egyáltalán nem iszik vért, akkor olyan, mintha a kiszáradás közelébe kerülne az ember, és szépen, lassan meghal. (Eddig a szintig nagyon kevesen jutnak el, leginkább az életunt, halhatatlan vámpírokra jellemző, akik már több száz évet töltöttek a Földön.)

Tündérek

Nagyon sok sztereotípia szerint a tündérek csak nőnemű lények lehetnek, ami butaság. Daturában az ember könnyen találkozhat férfiakkal, akik tündérek.
Egy tündér is pontosan olyan, mint az emberek. Nincs hegyes füle, nem alacsonyabb a többi embernél, de vannak szárnyaik, és megfelelő tanítás mellett tudnak varázsolni.
Szárnyak:
Tizenkét éves korban jelennek meg először a szárnyak, melyek három színben találhatóak meg, de minden új tündérszárny pezsgőszínű. Ezek a szárnyak ugyanis fényből vannak, varázserőből, aminek köszönhetően a tündéreknek nem kell állandóan szárnyakkal járkálniuk, el tudják őket rejteni.
A szárnyakkal értelemszerűen képesek repülésre is, de mérsékelten, és nem ajánlatos az egész világ előtt parádézni, mert könnyen lebukhat a tündér.
Visszatérve a színekre. A három szín három tanulási folyamatot és mágiát jelöl. A pezsgőszínű szárnyak az alaptündérek színe, akik se a rossz, se a jó mágia felé nem hajlanak. A bíbor/vörös szárnyak a gonosz mágia iránt elkötelezettek színe, a platina pedig a jó tündéreké. Vannak tündérek, akik sosem hajlanak el ilyen irányokba, vannak, akik igen, de a gonosz mágia oldaláról nem lehet már visszatérni, míg a jó tündérek könnyen elbukhatnak.
Hogyan lehet valaki tündér?
Egyféle módon: születéssel. Legnagyobb eséllyel tündér-tündér kapcsolatból születik tündér, de tündér-ember (legyen az bármilyen varázserejű, vagy sem, kivétel persze a vámpírokat) is születhet tündér. (Kb. 50-50%-os esély van rá.) Itt nincs semmiféle plusz,  ha tündér van az ember családjában, attól még nem lesz egyik gyermeke, vagy annak gyereke tündér, csak ha tündért választ magának partnerül.
Tanulás:
A tündérek korát emberi mértékben számoljuk, ők is ugyanúgy megöregednek és meghalnak, mint az emberek. Általánosságban elmondható, hogy mindig a legidősebb tündércsaládtag tanítja meg a legfiatalabbakat a varázslatokra. Kivételes esetekben viszont az is előfordulhat, hogy a tündértanoncok keresnek maguknak mestert. De az elfogadott, általános és íratlan szabály, hogy egy tündér csak a rokonától tanulhat, mert ő képes tovább adni a család tudását. A mesternél tanult tündéreket kinézik, megszólják.
A Tündérek épp ezért zárt közösséget alkotnak, nem szeretik, ha idegenek próbálnak bekerülni köreikbe. Főleg igaz ez az emberekre, hiszen a legtöbbjük semmit se tud róluk, tévképzetekben él.
Varázslás:
A tündéreknek nincs szükségük mágikus főzetekre, amulettekre vagy bármi más tárgyakra, ők a lényükből fakadó mágiát használják, ami teliholdkor töltődik fel. Egy tündér véges szintű energiával rendelkezik, ha nem tanul és fejleszti magát, ez a véges szintű mágia azt eredményezi, hogy gyengébb varázslatokat tud csak elvégezni, vagy nagyon hamar kimerülnek a forrásai. Ha egy tündér minden energiáját elhasználta, akkor megbetegszik egy időre, míg a teste megszokja a nulla energiaszintet. (Ilyenkor repülni se tudnak.)
Teliholdkor egy tündér kikívánkozik a holdfénybe, szinte vonzza a Hold mágikus kisugárzása. A nagyobb tündércsaládok összegyűlnek, vacsorákat szerveznek, együtt várják a holdfelkeltét. Ez egy igazi ünnep a számukra.

Jósok/látók

Sima emberek különleges, médiumi képességekkel. De nem a tipikus médiumok, hiszen nem látják az emberek auráit és hasonlók. Ezért is hívjuk őket jósoknak avagy látóknak, attól függően, hogy mit „örököltek”. Jósnak vagy látónak születni kell. Általában random módon jön elő, van, hogy a család teljesen normális, de jós/látó gyermek születik. A képességek tizenhat éves kortól jelentkeznek, de a látóknak már korábban is aktív álmaik vannak, néha már látnak szellemeket is (gyerekkori képzeletbeli barátok). Ezek a látók nagy erőkkel rendelkeznek, tehetségesnek bizonyulnak a mágiában, sokat tudnak megtanulni belőle, gyakran kérnek tőlük később segítséget más jósok/látók, vagy tündérek és vámpírok.
Jósok:
Kártyából, a csillagokból, a tenyeredből jósolnak, megfejtik mások álmait. Varázserejű bájitalokat főznek, amuletteket készítenek, ezért régen boszorkányoknak is hívták őket, de igazi varázslásra nem képesek. Jártasak a mágia világában.
Látók:
Látják a szellemeket, néha a jövőt is, szintén képesek az álmok megfejtésére. Erős megérzésekkel rendelkeznek, a tapasztaltabb látók képesek érintés útján meglátni a jövőt, megérezni mások hangulatát, érzéseit. Néha spontán ledermednek, furcsa látomásaik vannak, amiket még ők se tudnak hova tenni. Ilyenkor rendszerint a jósok segítenek nekik a látomás megfejtésében, és ugyanígy a jósok is kérnek segítséget, ha valamit nem értenek meg a jóslataikból.

Őrzők

A szellemvilág rendjét uraló emberek, akik egyaránt nyomon követik a vámpírokat, tündéreket, jósok/látók munkáját, mint a szellemidézőkét és a normális emberekét. Jártasak a spirituális erőkben, nem tudnak varázsolni, de értenek a főzetekhez, ismerik az összes természetfeletti lény gyengéjét.
Régebben csakis a szellemek őrzésével foglalkoztak. Teliholdkor a temetőt járták, és igyekezték megakadályozni a szellemidézők tevékenységeit, és átküldeni az itt ragadt szellemeket a másvilágra. Manapság már csak akkor avatkoznak közbe, ha a helyzetet másként nem lehet megoldani. Ők ugyanis az egyetlenek, akik mindig összefognak, ismerik egymást, és felismerik az összes mágikus lényt. (Fordítva ez nem igaz, az őrzőket nem lehet felismerni, ahhoz túlzottan is emberiek.)
Egy őrző gyakran rendelkezik látói képességekkel, és általánosságban elmondható, hogy látják a szellemeket is, tudnak velük kommunikálni.
Az őrzők nagy múltú családok sarjai, legendák keringenek róluk, és mindig komolyan veszik feladataikat. Elszánt, határozott, harcos emberek, nem kérdőjelezik meg sorsukat. Őrzőnek is csak születni lehet, és tizenkét éves kortól kezdve már képesek szellemeket átküldeni a másvilágra. Ekkor kezdik meg a tanulást, ekkor avatják be őket. Az őrzőket mindig a legidősebb vagy a legerősebb családtag tanítja, ezzel is azt a célt szolgálva, hogy felkészültek legyenek az őrzői létre.
Öröklés:
Őrző születhet őrző-őrző kapcsolatból, és természetesen őrző-ember (mindegy, hogy tündér, vámpír, jós/látó vagy szellemidéző [nagyon ritka ez az eset!]) kapcsolatból is, de szinte szabályszerű, hogy az őrző-ember kapcsolatokból csak egy őrző születik, rendszerint az első gyermek. (Erre tessék odafigyelni, ha ilyen családon gondolkoztok.)
Az őrzők a családi nagykönyvben őrzik összes tudásukat, ami rendszerint évszázadokkal ezelőtt íródott egy különleges nyelven, amit csak az őrzők használnak. Ez tartalmazza a családi legendákat, a családfát, a mágikus lények jegyzékét, a gyengeségeiket. Minden őrzőt ebből tanítanak.
Datura városában négy ilyen család él jelenleg, de természetesen jöhetnek új lakóként más családokból is, de ha a jelenlegi családból igényelnétek, akkor kérlek, előtte egyeztessetek velem. Köszönöm! (A négy családról lesz egy kis ismertető is, idők kérdése.)

Szellemidézők

A látókhoz és jósokhoz hasonlóan ők is random módon jelennek meg egy-egy családban, sőt, van amikor már egy tündér-tündér (vagy bármilyen más, kivétel vámpír) párosításban is születik szellemidéző. Ők teljesen mások, mint az eddigi fajtípusok. A szellemidézők nagy része ugyanis sötét. Sötét a lelkük, az életük, a stílusuk. Egyszerűen olyanok, mint akiket megfertőz a halál, ugyanis a szellemidézők (milyen logikusan) szellemeket idéznek meg az Alvilágból, hogy aztán azokat uralják. Fogságba ejtik a mi világunkban őket, és a túlvilág erejét használva különféle mágikus képességeket halmoznak fel, mint pl.: auralátás, álmokba való betekintés, megérzések, gondolatok összezavarása, gonosz "varázslatok". Ezek ugyanis a leggyakoribbak.
A szellemidézők a fogságba ejtett lelkekkel (akiket megidéznek) addig élnek együtt, míg azok erőt képesek sugározni feléjük. Minél régebben halt meg egy ember, s idézik meg szellemét, annál több alvilági tudást képes átadni az idézőjének. Persze vannak akaratosabb szellemek is, akik nem adják át tudásukat, az idézőnek sokat kell tennie azért, hogy a szellem megbízzon benne.
Ha az idéző megkapta a tudást a szellem visszaszáll az Alvilágba, s az idézőnek ezt a folyamatot végig kell kísérnie, mert gyakori, hogy az Őrzők beleszólnak a szertartásba, és munkájuk lévén elvehetik az idézőtől a tudást (ez olyan érzés az idézőnek, mint mikor valakinek emlékezetkiesése van). Természetesen az Őrzők a szellem idézésének pillanatában is bele tudnak szólni (régen gyakran bele is szóltak) a folyamatokba, s visszaküldeni a szellemet. Ilyenkor a szellemidézők hetekig rossz közérzettel rendelkeznek, mint akiket jól helyben hagytak egy bunyó után.
Szellemek idézése és az Őrzők:
A szellemidézés bonyolult feladat, sok energiát igényel, ezért mindig teliholdkor végzik el a szellemidézők, mikor a legerősebb a Hold ereje. Egy idézéshez szükségük van a szellem maradványaira, mint például egy hajszál, csontdarab stb. Továbbá egy tündér pár csepp vérére. Ez a legnehezebb, hiszen a szellemidézők nem tudják megállapítani, hogy ki melyik fajból származik, csak egymást ismerik fel és az Őrzőket.
Ezután különféle pentagrammákat rajzolnak a földre, gyertyákkal rakják ki a kör széleit (fontos, hogy csak vadonatúj, hófehér gyertyát lehet használni), a kör közepére helyezik a maradványokat, majd rácsepegtetik a tündérvért. Ezután megszólítják a szellemet, csak rá koncentrálnak, miközben valamiféle bűvös hívogatót mondogatnak. Ha sikerrel jár az idézés, akkor az idéző előtt megjelenik a szellem, de rajta kívül egyik szellemidéző sem láthatja, csak az, aki megidézte, és azok, akik automatikusan látják a szellemeket. Az idézők a társaik által megidézett szellemeket nem láthatják.
Nos, az idézés közben viszont gyakran közbe jöhet valami, mint például egy Őrző, aki megtöri a bűbájolást, megzavarja a koncentrációt. Régen nagyon sok őrző foglalkozott ezzel, a szellemidézők megakadályozására tették fel az életüket, mert az idézők megbolygatják a szellemvilág rendjét, tiltott hatalomra tesznek szert. Épp ezért ki nem állhatják egymást.
Tehát a szellemidézők alapvetően a sötét oldalt képviselik. Van bennük valami gonosz, rejtelmes, fenyegető, amitől kirázza az embert a hideg, hiszen a legtöbb közelében ott a szellem is, amit megidéztek.
A szellemek:
Ha egy idéző megidézett egy szellemet, akkor az a szellem addig nem térhet vissza az Alvilágba, míg azt egy Őrző vissza nem küldi, vagy át nem adta összes alvilági tudását az idézőjének, viszont ha időközben meghal az idéző, a szellem akkor sem mentesül feladata alól. Ha az idézőnek volt rokona, akkor a legközelebbi vérrokon előtt jelenik meg, s ezzel idézővé tesz az illetőt, vagy ha nem élt már rokona az idézőnek, akkor a szellemek magányosan bolyongnak a világban, míg egy látó vagy jós nem segít nekik és viszi el őket a egy Őrzőhöz.

Emberek

Átlagos emberek, átlagos képességekkel. Néhányan tudnak Datura titkairól, néhányan pedig nem is sejtik, hogy mik élnek köztük. Általánosságban elmondható, hogy akik ismerik a misztikus világot, azok támogatják őket, őrzik a titkokat. A legtöbb személy, akik emberként ismeri Daturát azok a családjuk révén találkoztak a természetfelettivel (pl.: felesége/férje misztikus lény, gyermekei örököltek valamit, a család vámpírvérrel fertőzött stb.)